Kéknyomat – workshop Vékás Magdival
„A kék a láthatatlan a látható előtt, ami túl van minden olyan dimenzión, ami a többi színt meghatározza” - mondta Yves Klein híres művész annak idején. Ennek próbáltunk utána járni mi is.
A Top School Fotográfus OKJ tanfolyamának vendége volt Vékás Magdolna, a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatója, számos helyen kiállító és Balogh Rudolf-díjjal kitűntetett fotóművész, aki egy nagyon izgalmas és kreatív archaikus fotó workshop-ot tartott a képzés résztvevőinek.
Hogy digitális korunkban miért érdekes egy több mint száz éves, elavult, lassú technológia, amelynek még ráadásul korlátai is vannak? A válasz egyszerű: mert kifejező.
Amióta a digitális technológia a fényképezést mindennapos, ipari jellegű tevékenységgé változtatta, a fotó műfaja személytelenebb lett, mint valaha volt. Éppen ezért változott meg a fotográfusok viszonya az archaikus-analóg fotótechnikákkal kapcsolatban, mert egy hagyományos módon létrehozott kép sokkal kifejezőbb tud lenni, mint egy digitális fénykép. Ezen folyamatok hatására kezd újra divatba jönni egy sor olyan elfeledett technológia is, mint például a cianotípia.
Arról nem beszélve, hogy a technika ismerete nemcsak a magas minőségi, művészi céllal készült fényképeknél lehet hasznos, hanem bizonyos alkalmazott fotográfiai műfajokban is, például a baba- vagy esküvői fotózás nagyon izgalmas kiegészítője lehet.
A cianotípia
Tradicionális fotótechnikai eljárás, amely felfedezését Sir John Frederick William Herschelnevéhez kötik, aki 1842-ben publikálta tanulmányát a ferri-ammónium-citrát alapú fotográfiai eljárásról. Szélesebb körben csak az 1890-es évektől használták, viszont egészen az 1950-es évekig.
Külön érdekesség, hogy a világ első női fotósának tartott Anna Atkins 1843-ban elsőként publikált cianotípia fotógráfiákkal illusztrált könyvet, Photographs of British Algae: Cyanotype Impressions címmel.
További érdekességek a tanfolyamról:
Tanfolyam ajánló
